A nők 40+ kategóriájában Gondáné Fórián Csilla, a férfiak 45+ kategóriájában Gebhard Tamás valamint kettőjük vegyespárosa a 40+ kategóriában aranyérmet szerzett!

Nem dúskál a magyar tollaslabda sport az Európa Bajnoki helyezésekben, amióta magyar tollaslabda létezik (1960-as évek) soha egyetlen magyarnak semmilyen Európa Bajnokságon semmilyen kategóriában nem sikerült még a legjobb négy közé kerülés sem, hát még az, hogy a magyar delegáció 3 aranyéremmel térjen haza.

Mégis akkor hogyan születhetett ilyen kimagasló eredmény?

„Mint minden eredmény ez is a tehetségnek, a szorgalomnak és a mindent a sikernek alárendelő életformának köszönhető- vallja Gebhard Tamás, - azonban ez nem mindenki számára hozza meg a sikert, hiszen minden versenyen csak egy győztes van. Ha a fent felsoroltak mind fennállnak, akkor az adott pillanatban jobb fizikai, pszihikai állapotban lévő versenyző fog jobban teljesíteni, ő arathatja le munkája gyümölcsét ahogyan ez nekem Caldas da Rainha-ban végtelen örömömre sikerült!

Én elég korán kezdtem el tollaslabdázni és 18 éves koromra már felnőtt Magyar Bajnok voltam, azonban 22 évesen abbahagytam a versenyzést és a sportolást is, mert nem éreztem magam mögött olyan támogatást ami megfelelő perspektívát adott volna az életemnek, pedig a barcelonai olimpia már testközelben volt. Az elmúlt néhány évben 20 év kihagyás után éreztem azt, hogy most mindent alá tudnék rendelni a sportnak és 2011-ben el is kezdtem rendszeresen edzeni. Akkor még nyilvánvalóan fogalmam sem volt arról, hogy hová is juthatok el, csupán egy fiatalkori álom hajtott előre, mely álom megvalósulásának 20 évesen nem volt lehetősége.

Most, hogy Európa Bajnok lettem úgy érzem, hogy kárpótoltam magam a fiatalkori elszalasztott lehetőségekért és roppant büszke vagyok arra, hogy a verseny megnyerése után szinten minden európai „tollashatalom” dánok, angolok, svédek, németek, oroszok kivétel nélkül gratuláltak nekünk, hiszen alig volt olyan versenyszám ezen az EB-n amit ne dán, angol, német vagy orosz nyerjen. Ezekben az országokban egyébként a senior korosztályban is meg kell küzdeni a válogatottba kerülésért, hiszen az egy országból érkezők számát versenyszámonként korlátozza a rendező Európai Tollaslabda Szövetség (BE), így természetesen csak a legjobbak lehettek jelen. Én is megmérkőztem a legjobb svéd, dán és német versenyzőkkel melyek közül a dán elleni mérkőzés volt a legnehezebb. Itt döntő szett 18:20-as állásról sikerült fordítanom, de a végjátékban végig óriási nyugalmat és koncentrációt éreztem magamon. A vegyespáros döntőre az egyéni döntők után került sor, ekkor már Csillával mindketten Európa Bajnokok voltunk és szinte „verhetetlennek” éreztünk magunkat, nagy magabiztossággal vertük jó nevű angol ellenfeleinket megszerezve ezzel második aranyérmünket.

Az idő azonban nem áll meg, jövőre világbajnokság Svédországban, Helsinborgban, ahová szeretnénk egy népesebb magyar küldöttséggel kimenni és onnan is jó lenne valamilyen szép éremmel hazatérni!”

Nagy elismerés a két kiváló sportembernek, akik bebizonyították, hogy nem volt hiábavaló alárendelni mindennapjaikat szeretett sportáguknak, öregbítve az elért eredmények által a magyar tollaslabda hírnevét.