Rakonczay Gábor 100 nap alatt tervezte átkenuzni az Atlanti-óceánt, méghozzá egyedül. A világrekord-kísérlet december végén indult Portugáliából, de Gábor nagyjából a táv felénél elvesztette a kapcsolatot a külvilággal, mert hajóját felborította egy hatalmas hullám. A műholdas telefon, melyen addig tartotta a kapcsolatot feleségével, tönkrement, így heteken át semmilyen hír nem érkezett róla. A Szeremley Huba vezette vitorlás, mely keresésére indult, nem találta meg. Végül elképesztő rekorddal, 60 nap alatt teljesítette a Kanári-szigetek és Guadaloupe közti távot.

60 nap is elég volt

Féléves felkészülési munka előzte meg a kísérletet, melynek Viki volt a motorja, de rengeteg partnerünk, barátunk segített bennünket az úton. Hatalmas dolog, hogy le tudtuk küzdeni az óceánt – kezdte beszámolóját a kenus csütörtökön Budapesten. A Kanári-szigetekig tartó, nagyjából 1200 kilométeres távot, melyet a tervezettnél 4 nappal gyorsabban sikerült megtenni, tesztútnak nevezte. – Itt már tudtam, hogy 70 napra is le lehet szorítani a tervezett 80-at, de végül 60 nap is elégnek bizonyult – tette hozzá a magyar rekorder.

Letarolta a törőhullám

Rakonczay Gábor elmondta, a sokak által már ismert borulás után minél hamarabb szeretett volna partot érni. A hallgatóság ezután részletesen is megismerhette azt a bizonyos napot, amikor a kommunikáció végleg megszakadt a külvilággal. Összesen másfél napig tartott a válságosnak nevezhető időszak – ecsetelte a kenus. – A vihar folyamatosan tombolt ezalatt. Ekkor bent voltam a kabinban, nem tudtam evezni sem. 2 órával a borulás előtt még jelentettem a koordinátákat, aztán megérkezett az a törőhullám. Ez az óceánon látható átlagos 6-8 méteres hullámok többszöröse, és sikeresen le is tarolt. Felborította a hajót, mely fejjel lefelé maradt.

Túl mindenen

Ezen a ponton nem is lehetett volna problémája a Fa Nándor által tervezett hajónak, a tetőn azonban volt egy szellőzőnyílás, amit letépett a hullám, így keletkezett egy igen komoly lyuk a hajón. – 2-3 percem volt döntést hozni, miközben már a bokámig, sőt a térdemig ért a beömlő víz. Úgy határoztam, hogy kiúszom. Ilyenkor teljesen tiszta az ember feje, minden logikus, ugyanakkor áthat a félelem. Ez most tényleg túltett mindenen.

A felszínre érve kiderült, egyedül nem tudja visszafordítani a vízzel félig megtelt hajót, ezért kötelet kötött a tőkesúly köré, és egy következő nagy hullám segítségével egyenesbe állította a hajót. A felszerelését eközben széthordta a víz. Ennek összegyűjtése és a víz kimerése a kenutestből kétórás munkát igényelt. Az ezt követő napokban még háromszor sodorta le a kenuról a szél Rakonczayt, kötél segítségével azonban mindig vissza tudott kapaszkodni a fedélzetre. Ennél komolyabb probléma volt, hogy a magával vitt élelmiszer 40 százaléka megsérülhetett a borulásnak köszönhetően. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a borulás után elfogadta volna a megtalálására induló Szeremley-vitorlás segítségét, de az út végén már nem.

Néhány nap múlva meglátott egy hajót a horizonton, de az nem vette észre Gábort. Ezt követően összesen hét hajóval találkozott a hátralévő úton, mely nem ígérkezett könnyűnek. Az élelmiszer egy része ugyanis oszlásnak indult, két hétig pedig ruhát sem tudott cserélni. Nagyjából hét-tíz nap kellett hozzá, hogy lelkileg, fizikailag összeszedje magát, és motivációt gyűjtsön a táv utolsó részéhez. „Az utolsó 10 nap már olyan volt, amilyenre terveztem. Egy délután érkeztem meg Guadaloupe-ra, és amikor megtudták, hogy kenuval keltem át az óceánon, mindenhol kiabálást, éljenzést hallottam magam körül.

Új élet kezdődött a tizenhatodik napon

A kenusnak ekkor már jártányi ereje sem maradt, ölben vitték ki a szárazföldre. – Újra élmény volt színeket, embereket látni, pár hétig ugyanis csak saját magammal, a madarakkal, és néhány utastársamul szegődő bálnával tudtam beszélgetni. Megjegyezte, annak azért nem örült túlságosan, amikor pár nappal a kikötés előtt több bálna is összegyűlt a Vitéz körül, és egyikük majdnem felborította a hajótestet.

– Az út tizenhatodik napjáig volt egy életem, aztán sok minden megváltozott bennem. Még egyszer azért nem csinálnám meg, az biztos. Vitorlással persze simán – közölte Rakonczay Gábor.

A kenus felesége elmondta, férje távollétében rengeteg szeretetet kapott, amit próbált Gábor felé sugározni. „2007-ben együtt eveztük át az Atlanti-óceánt. Ott megismertem őt, nálam jobban senki sem ismeri az ő kreativitását a vészhelyzetben. Most már talán többen is tapasztalhatták ezt.” Rakonczay Viktória hozzátette, Gábor akkor is evezett, amikor 20-25 csomós szél volt, és amikor a térségben evező másik két kenus pihent kabinjában. Ők valószínűleg még most is kint vannak a vízen.

Magyaros teljesítmény

– Három óceánátkelés van mögöttünk, de amikor a 250 kilométerre lakó nagymamámhoz biciklivel akartam lemenni vagy a Balatont szerettem volna átúszni, Viki akkor is csatlakozott hozzám – mondott köszönetet párjának Rakonczay Gábor. – Ez most igazi magyar teljesítmény volt – fűzte hozzá.

Az egyedüllétről szólva elmondta, az útnak voltak nehézségei és szépségei is. Az első három napot ebből a szempontból tragikusnak nevezte, de aztán sikerült átlépnie a holtpontot.

Az óceánjáróvá avanzsáló Vitézt Szeremley Hubáék hozzák majd haza a közeljövőben.