Pakisztán egyetlen Nobel-díjas tudósának, a fizikus Abdusz Szalámnak komoly érdemei vannak abban, hogy az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) munkatársainak július eleji bejelentés szerint sikerült közel kerülniük a Higgs-bozon nevű, kiemelten fontos elemi részecske megtalálásához. Ennek ellenére a tudós nemhogy nem számít hősnek a hazájában, nevét az iskolai tankönyvekből is eltávolították. A szomszédos Indiában eközben azt állítják, hogy hasonlóan méltatlan sorsra jutott az ő nagy tudósuk, a nevét a bozonnak kölcsönző Szatjendranáth Bósze, akiről a világ nem hajlandó méltóképp megemlékezni a nagy felfedezés kapcsán.

Elfeledett hős

"Elfeledett hős" - panaszolta hosszú nyilatkozatában az újdelhi kormány, megállapítva, hogy Bószétól megtagadták a Nobel-díjat, pedig legalább tíz, hasonló témában munkálkodó tudós kapta meg az elismerést.
A bozon név a Kalkuttában született Bósze és Albert Einstein 1920-as években végzett közös munkája nyomán kapta a nevét. A két kutató a szubatomi részecskék két alapvető osztálya közül az egyiknek a meghatározásán dolgozott, és megállapította, hogy a fotonok ugyanúgy tekinthetők részecskéknek is, mint hullámoknak. Minden, így viselkedő részecskét - köztük a Higgs nevét viselő, a többi részecske tömegéért felelőst is - bozonnak neveztek el.
Amikor a brit Peter Higgs 1964-ben felvetette, hogy kell léteznie egy olyan bozonnak, amely megmagyarázza, honnan származik minden létező anyag formája és mérete, Bósze már ismét Kalkuttában élt. Előtte 25 éven át a Dakkai Egyetem fizikai részlegét irányította. Nyolcvanévesen, 1974-ben hunyt el.

Fontos igazolása munkásságának

A pakisztáni nukleáris program indulásánál is bábáskodó Abdusz Szalám iránti tisztelet a vallási fundamentalisták megerősödése nyomán évtizedekkel ezelőtt kezdett el fogyatkozni. A tudós ugyanis az ahmadijja szekta tagja volt, amelyet üldözött a kormány, és támadtak a tálibok is, mivel eretnekségnek tartották nézeteit.
Az ahmadijjához tartozók helyzete - más pakisztáni vallási kisebbségekéhez, a síita muzulmánokéhoz, a keresztényekéhez és hindukéhoz hasonlóan - az utóbbi években tovább romlott, mert a szunnita többségű országban az iszlám keményvonalasai további teret nyertek, és a militánsok hevesebben kezdték támadni a velük szemben állókat.
Az 1926-ban született és 1996-ban elhunyt, csodagyereknek tartott Szalám több mint tucatnyi nemzetközi díjban és elismerésben részesült. 1979-ben - Steven Weinberggel megosztva - fizikai Nobel-díjat kapott a világegyetem általános dinamikáját megszabó alapvető erők elméletének, más néven a részecskefizika standard modelljének a kidolgozásában szerzett érdemeiért.
Szalám és Weinberg egymástól függetlenül előre jelezte egy, ma már Higgs-bozon néven ismert szubatomi részecske létezését. Az "isteninek" is nevezett részecske arról a brit kutatóról kapta a nevét, akinek elmélete szerint más részecskék e bozonnak köszönhetik a tömegüket. Létezése alapvető abból a szempontból, hogy megértsük az univerzum korai fejlődését.
A július elején kutatásuk eredményéről beszámoló tudósok világszerte nagy izgalmat váltottak ki bejelentésükkel, amely szerint csaknem teljesen biztos, hogy a CERN hadronütköztetőjében sikerült észlelniük a Higgs-bozont.
"Ez rendkívül fontos igazolása Abdusz Szalám munkásságának és a standard modellnek" - mondta Kursid Haszanain, az iszlámábádi Kuaid-i-Azam Egyetem fizikai intézetének vezetője az AP amerikai hírügynökségnek.
Az 1960-as években és az 1970-es évek elején a kutatónak komoly befolyása volt Pakisztánban az elnök tudományos tanácsadójaként. Közreműködött a pakisztáni űrkutatási ügynökség, illetve a nukleáris tudományos és technológiai intézet létrehozásában. Részt vett az 1998-ban kipróbált pakisztáni nukleáris bomba kifejlesztésének korai munkálataiban is.

Tiltakozásul elhagyta az országot

Szalám - és hárommillió más pakisztáni - élete drasztikusan megváltozott 1974-ben, amikor a parlament elfogadta azt az alkotmánymódosítást, amely szerint az ahmadijja szekta hívei nem mohamedánok.
Az ahmadijjához tartozók szerint szellemi vezetőjük, az 1908-ban elhunyt Hadrát Mirza Ghulám Ahmad próféta volt, amit azonban a pakisztáni kormány - a nagy iszlám pártok vezette tömegmozgalom követelésének engedve - elutasított. Az iszlám fő áramlata szerint Mohamed volt az utolsó próféta, és akik utána prófétának nyilvánították magukat, azok eretnekek.
Minden útlevélkérelmet benyújtó pakisztáninak alá kell írnia a kérvényen egy nyilatkozatot, amely szerint Ahmad "szélhámos" volt, a követői pedig "nem mohamedánok". A szekta tagjainak a pakisztáni törvények megtiltják, hogy mohamedánnak mutassák magukat, a nyilvánosság előtt vallják meg hitüket, imahelyeiket mecseteknek nevezzék, és az imára hívás mohamedán szokását alkalmazzák. Ha a tilalmakat megszegik, börtön, sőt esetleg halálbüntetés vár rájuk.
Szalám az 1974-es alkotmánymódosítás elleni tiltakozásként lemondott kormányzati megbízatásáról, és az országot is elhagyta, Európában folytatta a munkáját. Olaszországban létrehozta a fejlődő világ fizikusait segítő elméleti fizikai központot.
Bár Pakisztán akkori elnöke, Mohammad Ziaul Hakk tábornok a Nobel-díj elnyerése után a legmagasabb pakisztáni polgári kitüntetéssel jutalmazta a tudóst, a nemzetközi elismerés nem keltett különösebb visszhangot az országban. A fizikust más országokban - köztük a Pakisztán ősellenségének számító Indiában - sokkal szélesebb körben és őszintébben ünnepelték, mint odahaza.

Az első mohamedán Nobel-díjas

Eredményei ellenére a tudós neve kevés tankönyvben szerepel, és a pakisztáni vezetők vagy média csak ritkán említi.

Vele ellentétben a mohamedán A. K. Khánt, akinek kulcsfontosságú szerepe volt az ország atombombájának az előállításában - később azt is beismerte, hogy közreműködött a nukleáris technológia Iránnak, Észak-Koreának és Líbiának történő átadásában -, nemzeti hősként tisztelik.

A Kuaid-i-Azam Egyetem vezetőinek annak idején el kellett halasztaniuk Szalám előadását Nobel-díjjal jutalmazott elméletéről, mert iszlamista egyetemi aktivisták azzal fenyegetőztek, hogy eltörik a tudós lábát - idézte fel Pervez Hudbhoj pakisztáni fizikus, aki valamikor együtt dolgozott Szalámmal.
"Tragédia az, ahogyan bántak vele. Egy országszerte tisztelt nemzeti hírességből olyan emberré vált, aki nem tehette be a lábát Pakisztánba. Ha megteszi, inzultusok éri, veszélybe kerül a testi épsége, esetleg meg is ölik" - fogalmazott a tudós.
A Szalámot kitüntető Ziaul Hakk később fokozta az ahmadijja tagjainak üldözését, tavalyelőtt pedig militáns tálibok Lahorban megtámadtak két, a szekta tagjaival teli mecsetet, és legalább 80 embert megöltek közülük.
"Az ahmadijja sok tagja kapott fenyegető levelet a 2010-es támadások után fundamentalistáktól, de a kormány nem tett semmit" - közölte Kamar Szulejmán, az ahmadijja közösség szóvivője.
Abdusz Szalám halála után sem szűnt meg célpont lenni. Hudbhoj elmondása szerint miután Angliában, Oxfordban meghalt, otthon temették el, és sírkövet is állítottak neki "Az első mohamedán Nobel-díjas" felirattal. Egy helyi elöljáró azonban később úgy rendelkezett, hogy a feliratból töröljék a "mohamedán" szót.