Lesokkolt – már nem maga az autó, illetve nem rossz értelemben. Ráadásul inkább az „Úristen mennyi minden” helyzet erősített ezen! Az, hogy majd négy hosszú év után ültem ismét tesztautóban. Kicsit olyan volt az érzés, mint amikor az első autómból, egy 1991-es Renault Clioból átültem „tesztidőszakos” újságírói periódusomban egy kétezres évek végén gyártott bármilyen tesztautóban. „Mi ez ez ez?” – hangzott fel sorozatosan a kérdés a különböző kütyükre mutogatva. Most azonban – a szünetem közben – még meglepőbb volt az előrelépés, még úgy is, hogy jóval kevesebb idő jutott – a 90-es évektől a 2000-es végéig tartó időszakhoz képest – a különböző mérnököknek az egyre fejlettebb kütyük autókba építésére. Igaz a fejlődés is gyorsabb.

A Volkswagen szakemberei először a műszerfallal sokkoltak le: pontosabban az audisok, hiszen Tiguan is megkapta azt a virtuális központi kijelzőt, ami az Audik illetve már jó pár VW is. Teljesen hiányoznak ugyanis az analóg műszerek, visszajelzők. Komoly bámulás, nyomkodás és utána olvasás után még mindig bőven akad lehetőség, ami egyelőre még homályba vész. Egyébként óriási találmány, hiszen teljesen egyedire lehet szabni, minden információt kipakolhatunk magunk elé, a kütyümániások minden bizonnyal kicsit még túlzásba is eshetnek vele. A fogyasztási adatokat és hatótáv megjelenítés mellet ugyanis még például az off-road funkcióban a kormányszög állását is mutatja, ha kérjük. Elképesztős sok lehetőség, ráadásul borzasztóan látványos. Elég, ha bedugjuk a gyújtáskapcsolóba a kulcsot és máris begurul a Tiguan 3D-s mása a központi kijelzőre, amolyan üdvözlésképpen.

Na persze külső vonalait nem a képernyőn elemeztük ki, hanem körbejárva az autót, ami egyébként az elsőgenerációs elődjéhez képest nőtt. Összesen hat centiméterrel lett hosszabb, három centiméterrel szélesebb, míg a tengelytávja hét centit nyúlt. Igaz ezekkel szemben magasságából veszített három centit. Ami azonban ennél jóval feltűnőbb, hogy a Tiguan a 2007-ben megjelent változathoz képest jóval pofásabb. A tervezők ez esetben sokkal szívesebben használták a vonalzót, ami rendkívül jó megjelenést eredményezett. Az egy-két plusz oldaltörés, például a hátsó lámpa tetejéről előre húzódóan, vagy a motorháztető kettős megtörése igen vagánnyá teszi az autót. Ezek még inkább ráerősítenek az egészen vad, szögletes megjelenésre. Ráadásul a szögletes forma ellenére is kedvezőbb a légellenállási együtthatója, mint elődjének. A külcsín pedig a németeknek is igazán bejön, hiszen a Tiguant formatervezési díjjal tüntették ki.

A dizájn mellett rendkívüli technikai adottságokkal szerelték fel a második szériás Tiguant. A Highline felszereltségű tesztautónk ráadásul szinte minden kütyüt megkapott, amit egy prémium márka nagyobb négykerekűje. Még felsorolni is durva: head up kijelző, sávtartó és sebességet automatikusan tartó rendszer, vészfékasszisztens, start-stop rendszer, LED-es fényszórók elöl-hátul (elöl dinamikus távolsági fénnyel és dupla – statikus és dinamikus – kanyarfénnyel, városi koccanásgátló, aktív motorháztető (gyalogosgázoláskor megemelkedik), radarszenzorok, keresztirányú holttérfigyelő és persze az automatikus parkolóasszisztens. Utóbbinak köszönhetően így a Tiguan önmagától is beparkol illetve ki, ha szeretnénk.

És, hogy mi hajtja? A tesztelt változatot egy kétliteres, 150 lóerős dízelmotor, de a Tiguan kínálatában van még egy 115 és egy 190 lovas is. A közepesen erős motor könnyedén mozgatja az 1,6 tonnás Tiguant, aminek elég 9,3 másodperc ahhoz, hogy felgyorsuljon 130 kilométerre. Az erőforrás legnagyobb forgatónyomatéka 340 Newtonméter, aminek leghatékonyabb átadását egy hétfokozatú DSG váltó segíti. Alapvetően nagyon távol áll tőlem az automata sebességváltó, de ha már az, akkor legyen a Volkswagenekben megismert duplakuplungos verzió, ami elképesztő gyorsan és észrevétlenül kapcsol. Ha pedig esetleg mégsem jönne be a stílusa, vagy éppen a sofőr nem szereti kiengedni a kezéből kapcsolást, akkor a kormány mögött elhelyezett két fülecskével maga is tud váltani.

Mindezeket még kiegészíti a 4MOTION Active Control rendszerű négykerék-meghajtás, aminek köszönhetően tényleg a legkülönfélébb terepeken is pontosan be lehet állítani az autót. Persze sima úton is többféle menetprofil közül választhatunk.
Mindezeket meg is kell fizetni, és akik a tesztautó felszereltségi szintjét választják, azoknak 11,9 millió forintot kell letenniük, ám a szerényebb és kisebb motorú, 1,4-es, 125 lóerős TSI-vel, az alap Tiguan már 7 és fél millióért megkapható.