Magasabb fizetés? Több megbecsülés? Jobb életszínvonal? Mindezekre a válasz az, hogy talán. Sokan úgy indulnak el itthonról, hogy többet várnak, mint amit kaphatnak, ezért egyre többen vallanak kudarcot. Vegyük sorra, mire is számíthatunk és mire készüljünk fel!

Magasabb fizetés?
Igen, ez igaz, de nem teljesen. Jelenleg 6,50 font a minimálbér Angliában, ha heti 40 órát tudunk dolgozni az 260 font (104 ezer forint), amiből lejön az adó és a biztosítás, körülbelül 30 font. Így marad 230 font a zsebünkbe az adott hétre. Ha egyedülállók vagyunk, átlagosan 90-től bérelhetünk szobát, ha csak nem vállalunk be egy lakótársat, amivel egy kicsit spórolhatunk. Párok pedig 140 fonttól találhatnak kiadó szobákat.

Vegyük azt, hogy 100 fontért bérelünk szobát és nem is járunk messzire dolgozni, így a heti jegyünk is 25 font környékén lesz, csak ehhez hozzájön az étkezés, ami minimum 30 fontunkba fog kerülni. Így maradhat heti 75 fontunk (30 ezer forint), ha minden optimálisan alakul. Ugye milyen jól hangzik? De sajnos ez nem megy mindig ilyen egyszerűen. Mik a buktatók? A munkahelyünk nincs is annyira közel, mint szeretnénk, így bérletünk ára máris megemelkedik akár 45 fontra is hetente. Lehet, hogy szobát se találunk számunkra megfelelőt csak kicsit több pénzért és sajnos az is előfordulhat, hogy nem éri el az óraszámunk a heti 40 órát.

Több megbecsülés?
Amikor elindulunk Londonba jobb, ha felkészülünk rá, hogy mi is csak egyek leszünk a rengeteg bevándorló közül, akik egyre kevesebb nyelvtudással egyre kevesebb fizetésért hajlandóak elvállalni minden munkát. Amennyiben nincs jó nyelvismeretünk és mellé egy kint keresett szakmánk, addig ne várjunk sokat. Ráadásul, ha valami nem tetszik, akkor találnak helyettünk 1000 másikat. Jobb ha felkészülünk arra is, hogy esetleg a kevésbé színpatikus fizimiskánk miatt küldenek el minket új munkahelyünkről.

Jobb életszínvonal?
Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy rögtön az elején találunk egy stabil állást, amivel minden héten tudunk félretenni egy kis pénzt, akkor megtehetjük, hogy vegyünk akár egy új csúcstelefont, sőt akár egy hetet eltölthetünk Tunéziában is. Cserébe valószínűleg heti 50-60 órát gályázunk.

Az életszínvonal nagy meghatározója a lakhatás is, amiről szintén érdemes szót ejteni. A Londonban munkát vállaló magyarok többsége is minimálbéres keresettel számolhat, ami sajnos azt jelenti, hogy nincs esélyünk különálló saját lakást bérelni, így marad egy megosztott lakás vagy csak egy szoba. Ha sikerül egy szépen felújított szobát találnunk, ami nem egy tömegszállás, akkor egészen kellemes lehet az élet, főleg ha még a lakótársainkkal is jól kijövünk. De a tapasztalatok alapján ez egy idő után bosszantóvá váló életforma, jó esetben azonban sikerül addigra olyan egzisztenciát kiépítenünk, amivel a lakásbérlés lehetségessé válik.

Mennyivel induljunk el?
Ha ezt a kérdést feltesszük egy közösségi oldal csoportjában, számítsunk rá, hogy fejenként minimum 1000 fontot írnak majd a válaszolók. Ez részben reális, de részben nem. Igen azért, mert nem könnyű munkát találni, sokszor önhibánkon kívül. Ha elegendő pénz van a zsebünkben, akkor nem kényszerülünk rá, hogy mások segítségét kérjük, így nem válhatunk csalók áldozatává sem. Ha pedig van egy kis szerencsénk, akkor kiutazásunk előtt találhatunk magunknak munkát szállással, és ha már kint vagyunk könnyebb másikat találni. Így az induló tőke is lehet kevesebb.

Hol keressünk?
Érdemes felkeresni a lakhelyünkhöz közeli ügynökségeket, agency-ket, amikről az interneten tájékozódhatunk. Nyomtassuk ki az önéletrajzunkat és vigyük be a környező éttermekbe, hotelekbe. Ha ezek közül egyik sem járna sikerrel, akkor keressük fel a Gumtree.co.uk oldalát vagy a különböző közösségi oldalas csoportokat. Ami viszont nagyon fontos: SOHA ne fizessünk senkinek munkáért vagy ezzel kapcsolatos szolgáltatásokért.

Konklúzió
Londonban sem olyan könnyű jobb életet felépíteni, mint évekkel ezelőtt lehetett, így mindenképpen erre felkészülve vágjunk neki az útnak. Nagyon sok a bevándorló, akik folyamatosan érkeznek és ilyen tömegmennyiségnek még ez a hatalmas város sem tud elegendő munkát biztosítani, és persze itt is jelen van az a réteg, aki ezt kihasználja. Természetesen senkit nem akarunk le- és rábeszélni sem, hiszen ez egy rendkívül bonyolult kérdéskör. Akadnak sokan, akik ezekkel együtt is nagyon szeretnek kint élni és a szerencsésebbek sorsa alakulhat jobban, sőt nagyon jól is. Ami azonban rendkívül fontos, hogy készüljünk fel mindenre és ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba, hogy mennyivel könnyebb lesz kint, mert nem lesz. Ha igyekszünk és teszünk érte, lehetünk sikeres emberek Londonban vagy a világ bármely táján, hiszen ez rajtunk múlik!

Varga Viktória