Szombat, 1. nap: Reggel az első gyorson sikerült életünkben először egy nem bealvós indulással igazán gyorsan mennünk. Már az első kis dobbantón úgy elrepültünk hogy azt hittem sose érünk le, ami annyiból volt necces hogy egy kis íves jobb kanyar volt utána amit illik bevenni. Kellemetlen lett volna kb 1km után a fák közt nézelődni, de természetesen mint (majdnem) mindig szépen kiadta.

Ezen felbátorodva az első igazán éles visszafordítóban megnéztük nem hagytunk-e valami fontos dolgot az árokban, és miután egy viszonylag alapos nézelődés után úgy láttuk hogy nem, visszaugratva az útraegész jó tempóval hasítottunk tovább egészen addig míg egy pályabíró nem lengette előttünk a sárga zászlóját. Onnantól igazándiból csak végigöblögettük a pályát (ez kb. kicsivel a féltáv után volt) és kerestük a kikerülendő autót, amit nem nagyon találtunk, és így értünk célba.

- Ezután jött a második gyors ahol sajnos egyszer kétszer eltévedtünk, de még így is sikerült igen jó időt mennünk. Gyors szervizelés után jött a következő szakasz ahol az első gyorsot sajnos Matics Misiék kemény bukása miatt kivették (ezúton is jobbulást Zejda Vikinek!!! ), etapként mentünk végig rajta a következő gyorshoz. Mindenképp szerettünk volna javítani az előző menethez képest úgyhogy megfelelő lendülettel vágtunk neki, de a technika megint megmakacsolta magát és amire régóta nem volt példa bennmaradt a váltó 4. sebességben. Ami azért is bosszantó mert határozottan jobban mentünk mint az előző körben, de így csak a belső felvétel alapján tudjuk körülbelülre kiszámolni mire is lett volna ez jó időben. Jött egy gyors szerviz ahol gyorsan megoldotta a csapat a problémákat és már mehettünk volna aludni ha Csimpinek nem pont aznap van a születésnapja!

Így egy egészséges mennyiségű gyümölcsnedű elfogyasztása közben megvacsoráztunk és még aznap sikerült ágyba kerülnünk.

Vasárnap, 2. nap: Korai volt még felkelni de muszáj, úgyhogy kicsit álmoskásra sikerült az első gyors. Így annak rendje szerint bennmaradt néhány másodperc. Mondhatni ez nálunk tervszerű már! Aztán jött a következő gyors ami igen veszélyes volt egyes részein, nem szívesen ugrattam volna egy kis hiba miatt egy több 10 méteres árokba, úgyhogy kellő tisztelettel csaptunk a lovak közé! Azt leszámítva hogy így is sikerült a gyors legveszélyesebb kanyarjában előadnunk egy kis magánszámot, azért elfogadható (na nem jó) idővel sikerült egyben kijönnünk aminek nagyon örültünk. hiszen így már egy versenytempóban látott pályán javíthattunk (volna) az időnkön.

- Harmadik gyors: nagy lendülettel vágtunk neki határozottan jó tempót diktáltunkbiztosan sokat sikerült volna javítani az időnkön de a pálya utolsó negyedén..........eltört a váltókarunk oly szerencsétlenül hogy üresben volt a váltó. Aztán mikor félregurultunk a kardán-hardy páros belökte kettesbe. Megpróbáltuk egy 8 perc küzdéssel legalább a váltótengelyt rögzíteni de nem sikerült. Kettesben kijöttünk a gyorsról, etapon még kilökte egyszer üresbe, aztán Csimpike megpróbálta belökni az út szélén négyesbe de sajnos ez a kettes fokozat akarta megcsinálni a versenyt, oda ugrott be megint, és nekivágtunk az utolsó két versenypályának. Ez mondjuk elég gyászos volt kettesben, de amit lehetett megtettünk. Igazából csak azt sajnáltuk hogy a nézők innentől már nem kaphatták az elvárhatót tőlünk. Mert előtte úgy tűnt megszerették a kis csapatunkat! Nagyonlelkes amúgy a szlovák közönség is.

Csütörtökön egyáltalán nem számítottunk dobogóra, de az egyik Mitsubishi kiesése segített megszerezni a harmadik helyért járó kupát amit igazi küzdelemben sikerült megszereznünk. Hol a pályán, hol a kocsi alatt. Amit akartunk elértük, az egyetlen hozzánk hasonlítható párost tisztességes csatában sikerült legyőznünk minden olyan gyorsaságin ahol még célbaértek. Aztán egy szerencsétlen eset megállította a kis házi versenyünket, amit nagyon sajnálunk, és ha ez most nem történt volna meg most Ők örülhetnének a 3. helyért járó kupának. De ha nem esett volna ki senki akkor is végigküzdöttük volna a távot, mert versenyzőként az elsődleges cél mindig a célbaérkezés. Ha ez kupát ér az külön öröm, de nem azért utaztunk több száz kilométert hogy a serleggyűjteményünket növeljük.

Versenyezni jó és jót versenyeztünk. Voltak olyan részek amikről elmondhatom hogy még soha nem mentem ilyen gyorsan ilyen körülmények közt. És több versenyző is megdicsérte a kitartásunkat ami igen jól esett.

A szombati napon abba a bizonyos jobb 6-os kanyarban megpróbáltunk nézőbarát módon elkanyarodni kézifékkel, hát nem sikerült. Illetve sikerült, deleesett közben a hátsólökhárítónk bal oldala és ahogy húztuk magunk után elveszett a rendszámunk. Hála istennek illetve a magyar és szlovák autósport szövetségnek megtalálták és visszaküldik postán. Amúgy semmi extra, minimális versenysérülés, vasárnap is sikerült összehozni egy hasonlót, csak az kevésbé volt látványos utána, viszont ott kicsit megsérült a futómű is. De ha átlagosan véve minden versenyünkön csak ennyi baj történne az autóval, mindenképpen nyugodt lennék. Ez a váltókartörés viszont teljesen felkészületlenül ért minket sose gondoltam volna hogy ilyen megtörténhet. Reméljük ez egyedi eset lesz!

Megjavítjuk a megjavítandókat és kikapcsolódásként elmegyünk Vác rallyra, ami RTE futam de nagyon jó mókának ígérkezik, és elég közel van,aztán pedig ha minden igaz és meg is rendezik a várva-várt Budapest rally következik.

Mindent egybevetve köszönjük minden támogatónknak és a családtagjainknak és csapatunk minden tagjának hogy ilyen színvonalas és hihetetlen jó versenyeken vehetünk részt, nélkülük ez nem sikerülne!!!

Köszönet a Támogatóinknak!