A Zalaszám-ZAC hosszútávfutónője a maratoni távra szerezte meg a kvótát, de nem kizárt, hogy Londonban mégis inkább 5000 vagy 10 000 méteren indul. Ám azt sem zárja ki, hogy az egyik pályaversenyt és a maratont egyszerre bevállalja.

A magyar versenyzők eddig hetvenkilenc kvótát szereztek a jövő évi londoni olimpiára, a legutóbbi kettőt október 30-án a Frankfurt Maratonon 15. helyen célba érkezett Kálovics Anikó és a 21. helyezett Rakonczai Beáta. A Zalaszám-ZAC színeiben atletizáló Kálovics Magyarországon minden csúcsot tart 10 km-től a félmaratoni távig. 2003-ben bronzérmet szerzett a skóciai Edinburgh-ben rendezett mezei futó Európa-bajnokságon, három jelentős olasz maraton nyert meg, s Sydney-ben, Athénban és Pekingben is részt vett az ötkarikás játékokon.

– A hírek szerint úgy szerezte meg a londoni kvótát, hogy a Frankfurt Maratonon nem teljesen egészségesen állt rajthoz. Így volt? – kérdeztük Kálovics Anikótól a Magyar Atlétikai Szövetség sajtótájékoztatóján, amelyen már a londoni olimpia logójával díszített pólóban feszített.

– Így igaz, négy négy héttel a verseny előtt elkezdett fájni a talpam, így nem is tudtam megfelelően edzeni. Szerencsére azonban az előtte elvégzett munka nem veszett el, és olyan szintre hoztam magam, hogy le tudtam futni a versenyt, és megszereztem az olimpiai kvótát, rögtön az első próbálkozásra. Az volt a taktikám, hogy erősebben kezdtem, akkor is meglegyen a szint, ha a táv második felében előjönne a fájdalom.

– Negyedik olimpiájára készülhet, s Sydney, Athén és Peking előtt is nagy dilemmában volt, hogy a maratont vagy a tízezer métert válassza. Londonban maratont fut majd?

– Még nem döntöttem el. Az indulási jogot mindenképpen szeretném kiharcolni tízezer méteren is, mi több, nem vetettem el az ötezret sem. Ha azt veszem alapul, hogy a készülök a 2012-es, szentendrei mezei futó Eb-re is, akkor ebbe abszolút beleillik, hogy ötezren és tízezren úgymond felgyorsítom magam. Az biztos, hogy mindkét számban meglehetősen erős az olimpiai nevezési szint. Maratonon megszerezni viszonylag könnyebb volt, ezért is választottam elsőre ezt.

– Dicséretes, hogy szem előtt tartja a hazai rendezésű mezei futó Eb-t, ám ez azért mégse mérhető az olimpiához. Nem ahhoz kellene igazítania a felkészülését?

– De igen, ám az olimpiát augusztusban rendezik, a mezei futó Eb-t pedig télen. S én nem nagyon szoktam leállni, télen rendszeresen indulok mezei futó versenyeken, nyáron pedig pályaversenyeken. Folyamatosan készülök, és bár elég sok a különbség a kétfajta versenyzés között, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet összhangba hozni őket. Az eddigi három olimpiámon tízezer méteren indultam, s mindig a középmezőnyben végeztem, nagyjából a huszadik hely körül. Tény, sokan kapacitálnak, hogy Londonban maratont fussak, és ezt én sem vetem el. De bevallom, továbbra is ragaszkodnék az ötezerhez vagy tízezerhez, mert mert nagyon szeretek pályán is futni.

– Az teljességgel elképzelhetetlen, hogy az egyik pályaversenyen és a maratonon is elinduljon?

– Nagyon is elképzelhető, mert a tízezret és a maratont körülbelül egy hét választja el az olimpiai programban. S a tízezer méter kimondottan alkalmas arra, hogy felpörgesse az embert, utána pedig még marad majdnem egy hete, hogy átprogramozza magát a maratonra. Szóval ez a lehetőség nekem is megfordult a fejemben. De először legyen meg a szintem tízezren is.

– Legközelebb hol indul versenyen?

– Éppen most a hét végén, Indiában. Csütörtökön repülök, és vasárnap Delhiben elindulok egy félmaratonon. Még soha nem jártam Indiában, és most teljesen egyedül utazom, de azért nem izgulok. Turistáskodni persze egyedül nem merek arrafelé...