A hullámok nemhogy csitulnának, de egyre viharosabbak a Hormuzi-szorosnál, mely a globális sakkjátszma egyik legfrekventáltabb mezője az utóbbi napokban.

A BBC-től a Frankfurter Allgemeine Zeitungon át a Guardianig másról sem írnak a lapok, mint hogy az iráni hadsereg ura megfenyegette az Egyesült Államokat. Ataollah Szalehi dandártábornok megüzente a tengerentúlra: jobb, ha az USA nem küldi haditengerészetét a Perzsa-öböl környékére. Az Iráni Iszlám Köztársaság utoljára figyelmezteti Amerikát, nyomatékosította szavait Szalehi. Irán a legkomolyabb tiltakozások ellenére kitart az atomprogram folytatása mellett, december végén pedig 10 napos hadgyakorlatba kezdett. A saját gyártmányú, nagy hatótávolságú, hajók elleni harcban használható robotrepülők erejének demonstrálása jelzi, az Ahmadinezsád-rezsim továbbra is az erő talaján kíván politizálni.

Szárazföldön nem menne

Az iráni kormány több éves hagyományt élesztett újra a Hormuzi-szoros lezárásának kilátásba helyezésével. Felvetődik a kérdés: miért fenyegetőzik a világ negyedik legnagyobb kőolaj-exportáló országa annak az átkelőnek a blokkolásával, ahol napi több millió hordó iráni olaj halad keresztül. Esetleg létezik egy másik útvonal is?

– A Perzsa-öböl országainak egyike sem tudná napi olajkitermelését szárazföldön keresztül exportálni – ad egyértelmű választ kérdésünkre N. Rózsa Erzsébet. A külügyi intézet iszlámszakértője biztos benne, hogy ehhez egyik térségbeli államnak sincs meg a megfelelően kiépített infrastruktúrája. Elképzelhető, hogy a fenyegetéssel az olajárakat akarja felverni a perzsa ország? A brent kőolaj immár 110 dollár körüli hordónkénti ára legalábbis ezt támasztja alá. N. Rózsa Erzsébet szerint nem. „Nem hiszem, hogy ez lenne a fő szempont Teherán számára. Azt tudni kell, hogy az iráni riál vásárlóértéke az utóbbi hónapok eseményeinek hatására 40-50 százalékkal is romlott. Irán most elsősorban nyomásgyakorlással kívánja megállítani az ellene irányuló szankcióhullámot, ennek a bizonyítéka az elrendelt hadgyakorlat is.”

Vége a „reformereknek”?

Sokszor bebizonyosodott már, hogy a diplomáciai nyomásgyakorlás eszközével élő ország gyakorta valamilyen belpolitikai megmérettetésre, például egy választásra készül ily módon. Iránban márciusban parlamenti választások következnek, ennek eredményei pedig hosszú távra bebetonozhatják a konzervatívokat.

– A végeredményt nem könnyű innen Budapestről megjósolni – véli a külügyi intézet munkatársa –, az azonban valószínűnek látszik, hogy a külső fenyegetettség összekovácsolhatja az iráni társadalmat. A választások akár a „reformerek” politikai életből való további kiszorulásával járhatnak, ezzel párhuzamosan pedig a konzervatív táboron belül is megindulhat a küzdelem. Mohamed-Bagher Ghalibaf teheráni főpolgármester erősítette pozícióit – ne feledjük, Ahmadinezsád is erről a posztról került az elnöki székbe. Ali Laridzsáni, a parlament elnöke már 2005-ben is indult az elnöki posztért, és a pletykák szerint Ali Khamaneinek, Irán legfelsőbb vallási vezetőjének a támogatását élvezi. Utóbbi pedig egyre komolyabb nézeteltérésekbe keveredik Ahmadinezsáddal. N. Rózsa Erzsébet leszögezte: ha magas lesz a részvételi arány a márciusi voksoláson, az mindenképpen a kormánypárti erőknek kedvez majd, hiszen szimbolikusan legitimálja a kabinet munkáját.

Szimbolikus szankciók

Irán minden lépését árgus szemmel figyeli az Egyesült Államok, és természetesen a gazdasági szankciók sem maradnak el. Nagy kérdés, hogy a feketelistára felkerülő iráni cégek, melyek kereskedelmi köldökzsinórját a kormány saját kezével metszi el, meddig tarthatják pozíciójukat a piacon. Bár Teherán folyamatosan tagadja, de a nyugati kapcsolatok megszűnése egyre komolyabb nyomás alá helyezheti a kabinetet, és leszűkítheti mozgásterét. „Évek óta fennállnak az ENSZ BT és az USA által életre hívott Irán elleni szankciók, azonban a tilalmak esetében van egy fontos szempont, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szankcionáló ország elnöke saját hatáskörében késleltetheti a korlátozást, amíg csak jónak látja. Ez jelen esetben diplomáciai mozgásteret biztosít az amerikai kormánynak. Ettől függetlenül a jelentős kereskedelmi potenciállal bíró indiai és kínai vállalatok elmaradása egyre komolyabb kiesést jelent az egyes szektorokban, aminek következtében akár jelentősen zsugorodhat az ország gazdasága.

A diplomáciai csatatéren aratott pürroszi győzelem tehát a mérleg másik serpenyőjében vereség is lehet. Meg lehet, Ahmadinezsád számára ez a felismerés még várat magára.