A bíróság D. Lajost nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés büntettében találta bűnösnek, és kimondta, hogy feltételesen sem bocsátható szabadlábra.

A vádlott és védője felmentésért, illetve enyhítésért, az ügyész pedig életfogytiglan kiszabásáért fellebbezett.

Bodnár Zsolt tanácsvezető bíró a tényállást ismertetve elmondta, a 39 éves vádlott többször volt büntetve vagyon elleni bűncselekmények miatt, most is jogerős szabadságvesztését tölti. A férfi 2007. március 10-én - feltételes szabadságra bocsátása után - segédmunkásként dolgozott egy debreceni ingatlanon, amelynek a telekszomszédja volt a sértetté. Március 31-én az állásából elbocsátották, ezért az anyagi gondokkal küszködő férfi elhatározta, hogy az általa egyedülállónak megismert asszonytól fog pénzt vagy egyéb értéket szerezni.

Április 6-án este tíz óra körül az építési területről ment át a házba, és az építkezésről magához vett feszítővassal az ágyban olvasgató asszonyra támadt. A fejét, arcát, nyakát nagy erővel több helyen megütötte, majd a nyakát úgy megszorította, hogy az asszony azonnal meghalt. A férfi az áldozat mobiltelefonját, mp3-lejátszóját és húszezer forintját vitte el a lakásból; a telefont később a városban elásta, a pénz pedig elköltötte.

A holttestet másnap találta meg az áldozat fia.

A bíró az ítélet indoklásában kifejtette: a szakértői vélemények szerint az asszony a fején és a nyakán legkevesebb huszonegy sérülést szenvedett el, életét valószínűleg a gyors orvosi segítség sem menthette volna meg.

A támadás rendkívül brutális volt, a vádlott addig ütötte a sértettet, amíg életjelt adott - ismertette.

Bodnár Zsolt kitért arra, hogy D. Lajos egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. 2007 májusában azt állította meghallgatásán, hogy csak a munka miatt mentek át a sértett ingatlanára. Két évvel később - lopás miatti kihallgatásán - tett beismerő vallomást a gyilkosságról a rendőröknek. Akkor részletezte, hogy miként jutott be a nő házába, pontos leírást adott a szobák beosztásáról, a berendezési tárgyakról, a sértett elhelyezkedéséről és ruházatáról, valamint az ellopott értékel sorsáról is.

"Ügyészi kérdésre, hogy tisztában van-e a vallomásának következményeivel, azt mondta, igen, de jobb, mint bűnösként égni, és ez amúgy is egyszer kijött volna belőlem, nem bírtam volna magammal, nem bírtam volna magamban tartani" - idézett a korábbi periratokból Bodnár Zsolt. Megjegyezte: a képviselőnő meggyilkolása miatt indult büntetőeljárás ekkor bírói szakban tartott az áldozat fia, ifj. S. Sándor ellen.

A férfi három nappal később is elismerte a bűncselekményt, de akkor már több részletről nem beszélt, arra hivatkozva, hogy nem emlékszik mindenre. Egy korábbi meghallgatásán azt is beismerte, hogy aznap amfetamin tartalmú kábítószert fogyasztott; ezt később az orvosszakértői vizsgálat is igazolta.

Beismerő vallomását későbbi kihallgatásain azonban visszavonta, így az eljárásban már nem vehették figyelembe.

D. Lajos DNS-ét megtalálták az asszony ágytakaróján és fehérneműjén, így vallomásai mellett ez a tény is erősítette a vádat.

Bodnár Zsolt elmondta, a bíróság súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott visszaeső, azt, hogy a gyilkosságot akkor követte el, amikor feltételesen volt szabadlábon, enyhítő körülményként pedig az időmúlást és részben a két beismerő vallomását vették figyelembe.

A törvényszék szerint indokolt a határozott tartamú szabadságvesztés törvényi maximumának kiszabása, a beismerő vallomásokra tekintettel azonban a bíróság nem látta indokoltnak az ügyészség által indítványozott életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását - közölte.

Balla Irma meggyilkolásával korábban a fiát, ifj. S. Sándort vádolták meg. Az első fokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a férfit különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság miatt 12 év fegyházra ítélte, de a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla új eljárást rendelt el az ügyben. A megismételt elsőfokú eljárásban aztán a Debreceni Törvényszék bizonyítottság hiányában felmentette a vádlottat, majd ezt a döntést az ítélőtábla helybenhagyta.

Az Országos Rendőr-főkapitányság 2013 novemberében rendelt el ismét nyomozást az ügyben. A bizonyítékok alapján D. Lajost gyanúsítottként hallgatták ki. A Nyíregyházi Törvényszék a 2016 márciusában indított büntetőperben tizenöt tárgyalási napot tartott, több tanút és mintegy tíz szakértőt hallgatott meg.

Ifj. S. Sándor számára 2016-ban több mint tízmillió forintos kártérítést ítélt meg a Debreceni Járásbíróság. A harminc hónapot előzetes letartóztatásban töltő férfi korábban bejelentette, hogy a jogerős ítélet után perújítást kezdeményez a kártérítési ügyben.