Ne szórakozzatok – mondta, majd letette a telefont Szentpéteri István, az Enin Környezetipari Klaszter ügyvezető igazgatója, mikor közölték vele, hogy a világon elsőként, 740 induló közül, a klaszter megvalósításában lévő találmány nyert zöld Oscart. Pedig mint az a vele folytatott beszélgetés során világosan kiderült, talán a hit volt a sikerhez vezető legfontosabb tényező.

A sikerhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a 2008-as év magyar találmánya már nem csak papíron létezik, befejezés előtt áll a technológiát alkalmazó kísérleti üzem. Hogy ez megtörténhetett, ahhoz kellett az Enin klaszter és Szentpéteri István, akik hittek abban, hogy a feltalálók terve megvalósítható.

A klaszter alapításának gondolata még az első Orbán-kormány utolsó évében született, az akkori gazdasági minisztérium, Matolcsy György és Cséfalvay Zoltán kezdte el az e típusú együttműködés fejlesztését – eleveníti fel a szervezet létrehozásának körülményeit az MNO-nak Szentpéteri István, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége alelnöke és a Magyar Klaszterek Szövetségének elnöke. Mint mondja, már akkor jó lehetőséget láttak a környezetiparban. Az már nem rajtuk múlt, hogy 2007-ig kellett várniuk a klaszter létrehozásával: annak ellenére, hogy uniós célkitűzés volt a klaszterek fejlesztése, a következő kormányok nem támogatták azt. A Bajnai-kormány észlelte először az uniós irányt és ha kicsit későn is, de az ügy mellé állt, aztán a 2010-es választások után került újra előtérbe a klaszterek fejlesztése – mondja. Az addig eltelt időt tanulásra használták, többek között francia, osztrák, svájci, német és katalán szakértők segítették őket, hogy egy az EU-s törekvésekbe hitelesen illeszkedő szervezetet hozhassanak létre.

„Makacsul hittünk benne”

Helyszínként Észak-Magyarországot szemelték ki. Egyrészt komoly vegyipari és környezetipari potenciállal rendelkezett a terület, másrészt a helyi cégek hajlandók voltak klaszterben gondolkodni. Egy regionális környezetipar-fejlesztési programon dolgoztak, amikor megkereste őket a feltaláló páros, „akiket akkor senki nem támogatott abban, hogy a projektjük valaha létrejöjjön”. „Elhittem, hogy ezt meg lehet csinálni, és nem csak én, aztán innentől makacsul hittünk benne” – emeli ki Szentpéteri István. Azóta több projekten is együtt dolgoznak. Ám hiába pályáztak a találmánnyal többször is, csak a tervet egy klaszterfejlesztési pályázatban eldugva tudtak nyerni. Így kezdődhetett el 2009-ben az a több mint 500 millió forintos kísérleti projekt, mely a hulladékból metanolt előállító miskolci gyár idén november közepén esedékes átadásával zárul. Ebből 247 millió forintot nyertek támogatásként, a többit a klaszter által létrehozott konzorcium tagjai finanszírozták. Nagy értetlenség és kételkedés övezte a terveket az előző miskolci városvezetők részéről, nem is vették figyelembe a helyi fejlesztési koncepcióknál – emlékszik vissza Szentpéteri István. Pedig banálisan egyszerű az eljárás – teszi hozzá –, persze egy kis zsenialitással van fűszerezve.

A miskolci üzem évente 2000 tonna lakossági kommunális hulladékot tud majd feldolgozni. Ebből előzetes számítások szerint 600 ezer kilogramm metanolt, cseppfolyósított szén-dioxidot és útszórásra használt kálcium-kloridot tudnak előállítani, valamint az üzem működtetéséhez szükséges energiát. Napi egy kukásautónyi hulladékkal számolnak, melyből gépek választják ki a szervetlen anyagokat (követ, fémet, üveget), melyek kiválogatva kerülnek egyéb feldolgozóüzemekbe. A többit felaprítják, majd zárt rendszerben elgázosítják. Az eljárással a beérkezett hulladék mintegy 20 százaléka kerül csak a lerakóba, a többi hasznosul.

A gyár – mely egy 1000 négyzetméter alapterületű előkészítőből (oda érkezik a hulladék) és egy 220 négyzetméteres metanol-előállítóból áll – körülbelül 12 főt foglalkoztat majd. Az elkészült részeken már egy hónapja zajlik a próbaüzem. Szentpéteri István hangsúlyozza, hogy ez egy kísérleti, beállító üzem, így az első fél év legfontosabb feladata az ideális hulladék-összetétel megtalálása, hiszen akár energianövényeket is keverhetnek hozzá. Az üzem önfenntartó lesz, olyan 100-130 millió forintos éves bevétellel számolnak.

„Van mire büszkének lennünk”

Ez azonban csak az első lépés, terveik szerint a klaszter a jövőben további üzemeket telepít ezzel a technológiával. Ez – amellett, hogy munkahelyeket hozna létre – egy új iparágat teremtene: felépülhet egy gyártóipar, amely a szükséges speciális eszközöket előállítja. A miskolci beruházáshoz is szinte mindent hazai forrásból szereztek be, de voltak olyan részei a gyárnak, amelyeket kénytelenek voltak importálni. A megtérülési mutató egyébként igen kedvező, a befektetés már három és fél év alatt kifizetődik.

Ez a technológia senkit sem fenyeget – hangsúlyozza az ügyvezető igazgató. Ha hazánk összes hulladékát metanollá alakítanák, az sem elégítené ki az üzemanyagipar ilyen irányú igényét, a hulladékkezelőknek pedig egy plusz lehetőség, hiszen így többszörösére növelhető egy-egy lerakó élettartama – teszi hozzá. Szentpéteri István vallja, hogy a nem csak üzemanyagként, hanem vegyipari alapanyagként is hasznosítható metanol komoly átmeneti energia lehet, amely átviheti a világot a következő évezredbe.

A találmánnyal több díjat nyertek, ezek betetőzése volt a mostani elismerés. Ez a világon az első olyan megoldás, amellyel egy rendszerben oldják meg a hulladék metanollá alakítását. Nincs károsanyag-kibocsátás, akár egy város közepén is felépíthető – emeli ki Szentpéteri István. És bár a megújuló energiák között sok jó megoldás van, „ez anyagában hasznosít”, a kidobott terméket alakítja újjá. Szentpéteri István szerint ezt ismerték el a Green Oscar odaítélésekor. Úgy érzik, hogy ez egy „nemzeti magyar energia” – magyar emberek találták ki, magyarok építik az üzemet is. Nemzetközi szinten is komoly érdeklődés van iránta, így ez hazánk sikere lesz. Van mire büszkének lennünk, ez adhat hitet és erőt, hogy tudunk mi olyat csinálni, amit elismer a világ – teszi hozzá.

„Jó úton járunk”

Az Enin közben hihetetlen ütemben „az ország egyik legnagyobb környezetipari klaszterévé” fejlődött. Lassan országossá válik, de a végső cél egy az egész Kárpát-medencét behálózó interklaszter. Ma már majdnem harminc tagjuk van, és fővárosi és környékbeli cégek is csatlakoznának. Az EU klaszterkiválósági próba minősítésén arany szintet értek el. Hitelesen, jól működő környezetipari klaszter az Enin, amely hazánk nagy értékévé válhat – mondja az ügyvezető igazgató.

A következő lépcsőben energiaparkokat hoznának létre, ahol egy helyen lennének a különböző technológiák. „Ez az Enin nagy újítása.” A megújuló energiák majdnem mindegyikének szüksége van valamilyen pufferre – hangsúlyozza Szentpéteri István –, erre pedig kiválóan alkalmas a hulladékos technológia. Ehhez partnereikkel együtt most alkotják meg Magyarország energiatérképét, így meg tudják majd mondani, hogy hol milyen energiák együttes alkalmazása láthat el hatékonyan akár egy ipari üzemet, ipari parkot, várost vagy régiót. „Koncentrált igény mellé koncentrált felhasználói kapacitást lehet telepíteni, ez az energiapark lényege.” Szerencséjükre az alternatív és megújuló energiaforrásokat előnyben részesítő Orbán-kormány programjai segítik a törekvéseiket . „Ezt a legújabb kitüntetést is úgy vesszük, hogy igazolása annak, hogy jó úton járunk” – teszi hozzá Szentpéteri István. Bíznak benne, hogy a Raisz–Barta páros tevékenységének is köszönhetően kialakul egy olyan Kárpát-medencei energiapark rendszer, amely hatékonyan fogja csökkenteni a térség energetikai függőségét.