Az Egyesült Királyság európai uniós kiválásának folyamata, illetve a kedvező gazdasági környezet is erősítette idén a tervezett brit távozás után bennmaradó tagállamok egységét, azonban a jogállamiság és a migráció kérdése feletti vita továbbra sem csitult.

Az illegálisan érkező bevándorlók számának meredek csökkenése nyomán az uniós politika napirendjét mindenekelőtt a tervezett brit kilépés kérdése uralta 2018-ban Brüsszelben.

Hosszas bénultság után a kiválási tárgyalások november 25-én a végső szakaszukba értek azzal, hogy a huszonhetek vezetői és Theresa May brit kormányfő aláírták a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről szóló, jogilag kötelező érvényű szerződést és a jövőbeli kapcsolatrendszer körvonalait felvázoló politikai nyilatkozatot.

A kiválás tervezett 2019. március 29-i dátumáig még mindkét félnek ratifikálnia kell az egyezményt, s egyelőre legalábbis kétesélyesnek látszik, hogy ez sikerül-e. A londoni parlamenti szavazást decemberben elhalasztották, miután nyilvánvaló lett, hogy a többség nemmel szavazna a képviselők egy jelentős része által aggályosnak tartott elemek, elsősorban az ír-északír határellenőrzés visszaállításának megakadályozását célzó tartalékmegoldás miatt.

May a december közepi EU-csúcson egyeztetni próbált az uniós intézmények vezetőivel és a huszonhetekkel egy olyan megoldásról, amely megkönnyítené a jóváhagyást, a bennmaradó országok állam- és kormányfői azonban leszögezték, hogy semmiképp nem tárgyalható újra a dokumentum.

Emellett viszont rámutattak, hogy a pótmegoldás csakis biztosítékként szolgál, esetleges aktiválása esetén is csak addig lenne életben, amíg szigorúan szükséges, a cél ráadásul az, hogy egyáltalán ne is legyen szükség a használatára.

Szakemberek szerint ugyanakkor kétséges, hogy ez a nyilatkozat elegendő lesz-e a ratifikáció sikerre viteléhez. Az EU ezért fokozta a felkészülést célzó munkát a szigetország rendezetlen kiválása, az úgynevezett "kemény Brexit" esetére.

Bár az Európai Bíróság decemberben kimondta, az Egyesült Királyságnak jogában állna egyoldalúan leállítani a kiválás folyamatát, a brit kormány ettől elzárkózik, pedig sokak gondolják úgy, hogy ez lenne a legjobb.

Más területeken már közel sem volt ilyen nagy az összhang az EU országai között, például továbbra is komoly feszültséget okoztak a jogállamisági viták, különösen Magyarországgal és Lengyelországgal, illetve egyre gyakrabban a romániai helyzettel kapcsolatban.

Az Európai Parlament szeptemberben nagy többséggel megszavazta a magyar jogállamiságról szóló különjelentést, amelynek alapján megindult az alapszerződés hetedik cikke szerinti eljárás a tagállami kormányokat tömörítő tanácsban. Jelen fázisban inkább politikai, mintsem jogi jelentősége van a dokumentumnak, amely szerint fennáll a veszélye a közös uniós értékek súlyos és rendszerszintű sérülésének Magyarországon.

A tanácsban még nem került sor a magyar kormány hivatalos meghallgatására, de a Lengyelországgal szembeni hetes cikkes eljárás ügyében sem történt még valami sok előrelépés, pedig Varsó képviselőjét már háromszor is meghallgatták az utóbbi évben.

A migráció témája valamelyest háttérbe szorult az Európai Unióban, miután idén harmadával csökkent a menedékkérők száma tavaly óta, s így már alacsonyabb volt az illegális úton érkezők száma, mint 2014 óta bármikor.

Egyes elemzők azt várták, hogy így, a feszültség csillapodásával nőni fog a megállapodás esélye a dublini menekültügyi reformról, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy sokkal közelebb került volna a rendezés.

Egy új német-francia javaslat értelmében állandó, kötelező áthelyezési kvótákat hoznának létre, ugyanakkor a részvétel ebben kiváltható lenne anyagi támogatással is, így hidalva át a nézetkülönbségeket a menedékkérők befogadását elutasító és a fő belépési pontoknak számító tagállamok között. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke kijelentette, hogy egy ilyen rendszer felállítására a képviselőtestület is áldását adná.

Több nyugat-európai ország korábban elzárkózott a hasonló megoldásoktól, mondván, hogy minden EU-tagnak szolidárisnak kell lennie, de a jelek szerint már nagyobb erre a nyitottság a hosszú ideje tartó konfliktus lezárása érdekében. Brüsszeli diplomaták szerint azonban még így is hosszú időbe telhet majd az egyezség tető alá hozása, mert egyes szereplők inkább a téma napirenden tartásában érdekeltek.

Változó mértékben, de minden tagországban nőtt idén a gazdaság, a munkanélküliségi arány pedig rekordalacsonyan áll az uniós statisztikai hivatal adatai szerint. Gazdasági problémákról ennek megfelelően kevesebb szó esett, ez alól volt kivétel például a költségvetési vita az új populista olasz kormányzat és az Európai Bizottság között. A büdzsétervezetet a testület korábban példátlan módon októberben elutasította a túl magas hiánycélok miatt, de Róma végül korrekciót jelentett be, és egyelőre így nem indult túlzottdeficit-eljárás.

Kedvező fejlemény az is, hogy Görögország idén megkapta a harmadik mentőcsomag utolsó részletét az euróövezeti állandó mentőalaptól (ESM), így Athén visszatérhet nyolc év után az önálló, piaci alapú finanszírozáshoz.

Számos, az EU-t is érintő válság továbbra sem oldódott meg, a kontinensnek a többi között olyan kihívásokkal kellett szembenéznie 2018-ban is, mint a terrorizmus, az ukrán és a szíriai helyzet, a radikális pártok erősödése, Oroszország dezinformációs tevékenysége, vagy például az amerikai politika irányváltása Donald Trump elnöksége alatt.