– Nemrégiben úgy nyilatkozott, az eindhoveni bronzzal újra visszakerültünk a világelitbe. Ezek szerint az Európa-bajnokság előtt nem tartoztunk oda?
– Dehogynem. Úgy tűnik, az újságíró kollégának nem igazán jött le a mondanivalóm. A tavaly Sanghajban lejátszott magyar–szerb és az olaszok elleni Eb-bronzmeccs megmutatta, hogy játékban mindenképpen a legjobbak közé tartozunk. Olyan pólót nem mutatott be senki, mint mi.

– Szóval akkor az Eb előtt is olimpiai aranyesélyesnek számítottunk?
– Sok csapat annak számított, köztük mi is.

– Bő egy héttel az eindhoveni viadal után miként látja: pozitívum, hogy a gyengébbik csoportba kerültünk?
– Az Európa-bajnokság megnyerése szempontjából nem volt az, de ha az olimpiai felkészülést nézzük, akkor sem. Az már az elején biztosnak tűnt, hogy amennyiben az első, olaszok elleni találkozóból győztesként kerülünk ki, akkor az elődöntőre készülhetünk. Montenegró ellen ötven másodperc után 0-2 állt az eredményjelzőn, ezt pedig nem lehet tervezni. A macedónok, görögök, törökök ellen lejátszott könnyű meccsek után a világ egyik legjobbja került kétgólos előnybe velünk szemben. Ember legyen a talpán, aki jól jön ki ebből a helyzetből. Az első gólt ráadásul szerencsétlen mozdulatból, egy Hárai kezén megpattanó lövésből kaptuk. Kis szerencsével, és jobb emberelőnyös helyzetkihasználással lehetett volna fordított is az eredmény. Egészen odáig díszmenetben haladtunk az Eb-siker felé, sajnos ez a meccs nem sikerült. Azóta az újságírók jelentős része egyébként a Montenegró elleni meccsről kérdez, nem pedig arról, hogyan nyertünk hét meccsből hatot. Nem baj, a sanghaji szerb–magyar után ugyanez lejátszódott, most is kibírom.

– Ha már az emberfórok: az Európa-bajnokság előtt ön is kiemelte, a legnehezebb meccseket az előnyök értékesítése döntheti el. Többet fogják gyakorolni ezeket a játékhelyzeteket London előtt?
– Nincs szükségünk rá, mert ez nem gyakorlás kérdése, hanem az önbizalmon múlik. Hét meccsből hat alkalommal nem volt gond a fórokkal. A Montenegró elleni találkozón komoly feszültség munkált a játékosaimban. Kásás Tomi több alkalommal is akkor vállalta el a lövést, amikor nem kellett volna, amikor meg rá jött volna ki a figura, nem lőtt. Hibázott, de ezzel nincs is semmi probléma, előfordult már ilyen. Meg olyan is, amikor ő nyert meccset. A játékosok hús-vér emberek, nem csak fizikálisan, érzelmileg is tökéletesen fittnek kell lenniük, hogy a legjobb tudásuk szerint oldják meg az ilyen helyzeteket.

– Egyénileg ki tud emelni valakit az Eb-n mutatott teljesítménye alapján?
– Kiss Gergely volt talán, aki végig egyenletesen tudott pólózni. Varga Dumi, Szívós Marci, Hosi (Hosnyászky Norbert – a szerk.) és Szecska (Szécsi Zoltán – a szerk.) szintén jó teljesítményt nyújtottak. Az ő esetükben talán már most aláírnám a papírt, hogy ott lesznek az olimpián. A többiek nagyjából az elvárt szintet hozták, de hullámzóan játszottak.

– A szerbek aranyat, Montenegró ezüstöt szerzett, míg a horvátok csak hetedikek lettek Eindhovenben. A délszláv trióból jelenleg melyiket tartja a legkeményebb diónak?
– Háromféle csapatról beszélünk. Az egyik nagyon magas szinten képes játszani azt a jól működő mechanizmust, amit az évek során begyakorolt, ők a horvátok. Montenegró inkább a latinos, improvizatív pólót játssza, de – bocsánat a kifejezésért – nagyszerű „iparos” pólósai is vannak. A szerbek valahol a kettő között helyezkednek el, ők több, meccset eldönteni képes játékossal is rendelkeznek. Bármelyiküket meg tudjuk verni. Az eredmény csakis rajtunk múlik: ha jól játszunk, mindenki ellen győzelmi reményekkel szállunk vízbe, ha nem, akkor gond van. Az olimpián egy közepes csoportsorsolással jó esélyekkel indulhatunk csatába az aranyért.

– Egy helyen azt mondta, hogy a jelenlegi csapatból hiányzik egyfajta „hierarchikus rend”, mely korábban megvolt. A bronzmeccsen megtalálták, vagy Londonig még keresni kell?
– Montenegró ellen volt egy emberelőnyös helyzetünk a végén, gyorsan időt kértem, majd elindult az akció. Kézről kézre járt a labda, és már az első passznál gólhelyzetbe kerültünk. Nem vállaltunk lövést, majd a következő és az azutáni ember sem. 7-8 átadás után tette kapura valaki a labdát, de kimaradt a lehetőség, és azzal el is ment a meccs. Higgye el, az én játékosaim általában nem tojnak be ilyen helyzetekben. Most viszont azt láttam, hogy egyszerűen nem érezték, hogy nekik kellene-e ellőniük a labdát. „Enyém a zsuga?" – kérdezték maguktól, és végül senki nem vállalkozott kedvező helyzetből. A 2008-as olimpiai döntőben, amikor minden rendben volt a fejekben, Varga Dénes még az alapvonalról is bevágta a labdát.

– Egységesebb csapattá kovácsolta a fiúkat az Európa-bajnokság?
– Nagyon erős bennük a hit. Ezt tökéletesen megmutatta a bronzmeccs. Maximálisan bízom benne, hogy jól sikerül majd az olimpiai felkészülés. Emellett viszont abban is biztos vagyok, hogy a fiúk a bajnoki fordulók közötti edzéseken is már az olimpiára trenírozzák majd magukat.

– Londonig vállalta a szövetségi kapitányi tisztséget. Mit gondol, van rá esély, hogy jövő ilyenkor is ön irányítsa a válogatottat?
– Nézze, annál sokkal többet jelent számomra az olimpia és a csapat, minthogy az izgasson, mit fogok tenni 2013. január 2-án. Elsején már tudom mit csinálok, pihenni fogok, az biztos. De addig fenébe a tervekkel. Egyáltalán nem érdekel, mi lesz velem akkor, kizárólag az számít, hogy Londonban csúcsra jussunk.